Néhány újabb ötletet leszámítva, nem nagyon haladtunk előre a hónap során, de ez várható is volt. Engem lefoglalt, hogy végigkínlódjam az adventi turnémat, valamint a Beatünnepre gyakorlatilag naponta próbáltunk. Elfáradtam, és ez a kreativitásomat is kikezdte. Szerencsére ismerem magam annyira, hogy ahogy kijózanodom az aktív zenélésből, sokkal könnyebben jönnek majd az ötletek, őszintébben és játékosabban fogok tudni alkotni, és ehhez még gitár se kell, amit látni sem akarok egy darabig.

Az 'Ajtó' munkacímű dalt egyébként nagyon jól vette a közönség, könnyű vele azonosulni, de nehéz érzésekről szól, eddig elég reizgnáltan adtam elő pont emiatt, és még a húrok eltalálása is nehéz egy új dalnál.

Karácsonyra készülődve jött egy újabb ötlet is, az Index legyártott egy Quimby-dalszöveg generátort, és egy versenyben ezt lehetett megzenésíteni. Én kb. másfél óra leforgása alatt megírtam, és felvettem egy paródiát, eközben remekül szórakoztam. Ugyan ilyesmi nem fog a lemezre kerülni, az élmény tanulságos volt. Sting a legutóbbi lemezével kapcsolatban jegyezte meg, hogy azzal sikerült megtörnie a 10 éves writer's block-ját, hogy mások hangjára, stílusára kezdett el dalokat írni. Én, vele ellentétben, nem tervezek musicalt írni, de gyakorlatnak mindenképpen jó volt - a közönség meg imádta.

Egy régebbi szövegötletemre, a '80-as' munkacímre kezdtem el zenei ötleteket kidolgozni, ha minden igaz, balkáni Vampire Weekend dal lesz belőle. Vagy nem; a 'Keleti' lassú dalnak, a 'Gellért' gyorsnak indult, a 'Bikás park' liftzenének.

Amin még gondolkoztam, hogy a lemez közepén jól állna egy instrumentális dal. Noha az ilyen dolgaimat egyszer majd egy külön lemezre szeretném felvenni, az ősszel született 'Dante & Beatrice' című dal nagyon passzol a mostani ötleteimhez, igaz, a konzisztenciát picit borítaná. Most mindent behordok a fazékba, aztán majd kiszórom, ami nem kell.

A hónap elején a semmiből jött egy dühös improvizálás, 'Nem így' jeligével, és gyakorlatilag azonnal jegyzeteltem is a szöveg ötleteimet. Úgy szeretem, amikor nem keresni kell a dalszöveg témákat, hanem belülről jönnek. Az más kérdés, hogy ezek rendszerint negatív hangulatból fakadnak. Sebaj, majd a zenélés örömével kikompenzálom.

Az adventi turnén 2 új dalt tevezek debütáltatni, az 'Amikor' és az 'Ajtó' munkacíműt, amiből az utóbbi készült el színpadképesre. Az érzelmileg igénybe vevő szöveg egyszerre megható és misztikus hangulatú zenét kívánt, előbbiben van gyakorlatom, utóbbiban pedig sokat segített, hogy mostanában elég sok Pink Floyd-ot hallgatok. Jól esik, hogy be mertem vállani egy olyan dalt, amiben nem groove-os a gitár, hanem amolyan "szétfolyós". Groove-oztam eleget az elmúlt években.

2 hét szünetem volt koncertezésből, így a napi gyakorlásomat is szüneteltettem a dalírás javára. Hihetetlen, hogy mennyire öli a dalszerzői kreativitást a technikai virtuozitás edzése - na ebből volt jó felszabadulni, és ezt megelőzendő írom a dalaimat zongora mellett!

'Amikor' jeligéjű dalunk gyakorlatilag kész (...lenne, ha nem lettem volna lusta átküldeni Bulcsúnak a letisztázott demóimat), pár sort kell még csiszolni rajta. Közben van egy félkész 'Ajtó' is, ami egy jó 5 évvel ezelőtti ötletem alapján készül. Közben egy másik művész-jóbarátom, Szandra új szöveget írt a 'Hope'-ra, az eredeti 1997-es (!) demómat figyelembe véve. A dal most épp 'Roam' munkacímen fut, és hihetetlenül hálás vagyok a segítségéért, én annyira összenőttem a korábbi szöveggel, hogy nem bírtam elvonatkoztatni tőle. Az új egyébként fura módon Andrisosabb.

Hogy valami fejfájást is okozzon, mostanában egy groteszk, Kurt Veil-t idéző ötlettel kísérletezem, amiben bár szépen épülnek egymásra az akkordok, és egyre jobban növelik a szöveg által megkívánt feszültséget, egyelőre még nem találtam meg, hol oldjam az egészet fel. Olyan, mint két jól kirakott puzzle-csoport, de nem találom a köztük lévő lapokat.

Ezen kívül két újrahasznosításon is gondolkodom. Egy korábbi dalom olyan mértékben passzol tartalmilag és hangulatilag a mostani ötleteimhez, hogy megfordult a fejemben, hogy felvegyem a lemezre. A másik ötlet pedig a Metropolita egy moll-os dalának dúros átirata, a sötét szöveg világosba való átfogalmazása. Lesz itt elég anyag, csak győzzem kiválogatni a legjobbakat!

A '1. dal', avagy 'Elvándorlós' jeligéjű dalunk végül csak nem akart működni, időközben a lemez koncepciója is változott annyit, hogy nem is passzol bele a sztori. Ellenben a második - 'Amikor' jeligére hallgató - szerzeményünk kis híján kész is. Van egy szürreális kulcsgondolatunk, ami alapvetően a megtisztulásról szól. Bulcsú a szövegvázlatához mellékelt egy általa felénekelt demót, ami a hangsúlyozásban volt hivatott eligazodni. Ez annyira tetszett, hogy az egyik rövid szekciót meg is tartottam, az egész pedig egy erős balkáni behatású "power"-dal lett.

Mivel tartalmilag rokonítható egy másik, erősen az album legelejére kívánkozó ötletemmel, könnyen lehet, hogy ez lesz a lemez zárószáma. Azonban bármennyire is gondolom sziklaszilárdan most ezt, nem tudom, milyen hatások érnek az elkövetkezendő hónapokban. Semmi nincs kőbe vésve, és szeretném is megtartani magamnak a következetlenség szabadságát.

E hónapban még, egy repülőút során további ötleteket jegyzeteltem le. Arra gondoltam, hogy lehetne az albumnak egy bevezető és egy (hmm, hogy lehetne az outro-ot lefordítani magyarra?) levezető (?) rövidke accappella dala, olyasmi, mint a 'Híd-ének'. Ezen kívül írtam két teljesen használhatatlan dal-forgatókönyvet - hihetetlenül hasznos, amikor félelem nélkül szart alkot az ember, gyakorlatilag egyenesen ajtót nyit a jóra.

A Metropolita előtti 4 EP tartalmával ellentmondásos viszonyom van. Mivel útkeresésnek tartom őket, nem bánom, hogy nem lettek részei a kereskedelmi forgalomba hozott dallistámnak, ennek ellenére azért van pár, amit meghagynék az utókornak, pl. a 'Romeo's Grave', vagy a 'Home, Sweet Home', amik jelenleg is szerepelnek a koncertjeimen, ahogy én látom, a közönségem nagy örömére. Ezeknek talán valami online kislemez "hátoldala" lesz az otthona a jövőben, de van néhány olyan is, amik a mai napig nem lettek rendesen rögzítve. Ezek közül egykettő pedig kifejezetten illik ahhoz a hangulathoz, amilyenben mostanában az új dalokat írom, szóval ki tudja, lehet, hogy felmelegített káposzta is kerül a lemezre.

Még a 'Bikás park' írásával egy időben ötletelgettem egy egyszerre rock-os, és hiphop-os riffel, amire kiindulási pontként az 'Érik a szőlő' című népdalt énekeltem dupla tempóban. Született rá egy sztori is, amit el is küldtem Bulcsúnak kidolgozásra. '1. dal' in progress!!!

Megjelent a Metropolita, bemutattuk élőben, lassacskán elkezdek vele turnézni. Bulcsúval adtunk egymásnak pár hónap szünetet, de ahogy kifújtuk magunkat, szeretnénk nekiállni a második albumomnak.

Számomra egy tevékenység folytatása mindenképpen viszonyul valahogy az előző produktumhoz, jelen esetben a Metropolitához. Szinte ha csak ezt a viszonyt vizsgálom, már hallok valamiféle zenét a fejemben.

Mivel ugyanaz az ember csinálja, hasonló gondolatokkal, ezért bizonyos mértékben a folytatása lesz az első, öndefiniáló lemezemnek. Azonban számos dolog van, amit szívesen csinálnék máshogy, vagy azért, mert nem tetszett az első albumon, vagy azért, mert éppen másfajta metódusokkal szeretnék kísérletezni.

Az első ilyen az időbeosztás. A Metropolita 6 hónap alatt íródott, ezzel egy időben hangszereltem, demóztam a dalokat, majd kb. 2 hónap alatt vettük fel, kevertük meg, nyomtattuk ki, aztán a nyakunkba szakadt az album sajtóztatásának és turnéztatásának feladata, ami már megerőltető volt a végére. Ugyan a feszített tempó jót tett a daloknak, a folytatást nyugodtabb körülményekkel tervezem. Az anyagot úgy egy-másfél év alatt tervezem megírni, a felvételre és a megjelenésre pedig egy újabb kényelmes félévet szánok (Aztán a fene tudja, hogy ez a nagy kényelem a dalok hasznára válik-e. Ha nem, legfeljebb a harmadikkal majd rohanok - mindent ki kell próbálni!). Az anyag így 2016 tavaszán jönne ki, ami jó, mert az eddigi évek során is azt tapasztaltam, hogy 2 év alatt fárad el egy adott dalcsokor.

Tartalmilag az első lemez elvileg öndefiniáló, mégis inkább a környezettel való viszonyomról szól, semmint rólam - vagyis a megállókról írott történetek kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy elbújjak mögéjük, és ne kelljen magamról, vagy az érzéseimről nyilatkozni. Ezt annyira nem érzem mostanság egészségesnek, a második lemez sokkal inkább arról fog szólni, hogy mi az én történetem, és ki vagyok én (kivagyok én?...). Ötletből szerencsére nincs hiány, mert már akkor papírra volt vetve néhány, amikor még az első lemezemet terveztem 2013 elején, és nem tudtam, hogy a 4-es metrót alig egy év múlva átadják. No, nem mintha most annyira tudnék bármit is kezdeni az akkori skiccekkel, irányadásnak jók.

A zenét illetően pedig egyelőre tanácstalan vagyok, ezért kellően szabad is. Szeretnék erőteljesebb, szenvedélyesebb dalokat, ugyanakkor le is akarok lassulni. Szeretnék minél jobban elmerülni a népzenében, tervezek például kavalozni tanulni, hogy a népi ornamentikát átültessem gitárra, ezzel is erősítve az egyéni hangzásvilágot. Folyamatosan kísérletezem az erőteljes hangulatokkal, mégis azt érzem, az evidenciák bölcs használatánál nincs szebb zene. Szóval egyelőre még nem tudok semmi konkrétumot, de nem is akarok tudni. Szeretném kipihenni a Metropolita születését, utána pedig kihasználni azt, hogy sok, kísérletezéssel teli időm van a folytatásra.