A '1. dal', avagy 'Elvándorlós' jeligéjű dalunk végül csak nem akart működni, időközben a lemez koncepciója is változott annyit, hogy nem is passzol bele a sztori. Ellenben a második - 'Amikor' jeligére hallgató - szerzeményünk kis híján kész is. Van egy szürreális kulcsgondolatunk, ami alapvetően a megtisztulásról szól. Bulcsú a szövegvázlatához mellékelt egy általa felénekelt demót, ami a hangsúlyozásban volt hivatott eligazodni. Ez annyira tetszett, hogy az egyik rövid szekciót meg is tartottam, az egész pedig egy erős balkáni behatású "power"-dal lett.

Mivel tartalmilag rokonítható egy másik, erősen az album legelejére kívánkozó ötletemmel, könnyen lehet, hogy ez lesz a lemez zárószáma. Azonban bármennyire is gondolom sziklaszilárdan most ezt, nem tudom, milyen hatások érnek az elkövetkezendő hónapokban. Semmi nincs kőbe vésve, és szeretném is megtartani magamnak a következetlenség szabadságát.

E hónapban még, egy repülőút során további ötleteket jegyzeteltem le. Arra gondoltam, hogy lehetne az albumnak egy bevezető és egy (hmm, hogy lehetne az outro-ot lefordítani magyarra?) levezető (?) rövidke accappella dala, olyasmi, mint a 'Híd-ének'. Ezen kívül írtam két teljesen használhatatlan dal-forgatókönyvet - hihetetlenül hasznos, amikor félelem nélkül szart alkot az ember, gyakorlatilag egyenesen ajtót nyit a jóra.