A legutóbbi bejegyzésben említett két kisebb projekt olyannyira elvitte a kreatív fókuszomat, hogy az év végéig alig történt előre mozdulás a harmadik lemez ügyében. Az elkészült két EP közül az egyik meg is jelent karácsonykor, a másik tavasszal érkezik; stúdiós pályafutásom eddigi legjobb hangulatú, leglazább felvételei remek környezetben egy kiváló zenei rendezőtárs és hangmérnök segítségével. Ez mindenképp jó előjel nagylemez készítése előtt.

Annak ellenére, hogy egy album világa 4-5 dal megírása után ölt igazán alakot, számomra a ’Nincsen’ egy olyan új lehetőséget nyitott ki, amiből még többet és többet akartam. Ezzel kicsit lyukra is futtattam a kreativitásomat, mert gyakorlatilag egy dal alapján előhuzaloztam a teljes produkciót; a kísérletezgetések során túlságosan a formával kezdtem foglalkozni mindenféle tartalmi ötlet nélkül, borítékolható volt, hogy nem jutok egyről a kettőre egyhamar.

Hozzászoktam már ahhoz, hogy a sok kis haszontalan loop, hevenyészett szövegfoszlány általában nem válik kész dallá, ebben a lelkiállapotban hagytam pihenni a projektet és magamat is az én elején. Február első napjaiban azonban történt egy áttörés. Van egy ’Help’ munkacímű dalom, amit már vagy jó két éve nyüstölök: kellemes dél-afrikai gitártéma, izgalmas szövegötlet, jó cím, de sehogy nem akart igazán ütős dallá összeállni. Hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy minden egyes szerkezeti elemben ugyanaz a hangmagasság és a hangsúlyozás, sőt a szótagok száma is, verzétől bridge-en át a refrénig. Egyszóval: unalmas. Persze, hogy nem inspirált semmire. Próbáltam kimatekozni, hogyan lehetne másképp, de mindig túl kimódolt lett a végeredmény. Félre is tettem végül a dalt, de időről időre nem hagyott nyugodni. Végül egy céltalan „gitározgatás” hozott egy olyan megoldást, amire nem is gondoltam; mikor csak félig odafigyelve belekezdtem a dalba. Igazából már előre sejtettem a kudarcélményt, de nemhogy a kudarc maradt el, a semmiből ott volt egy remek refrén. Az egyik pillanatban még nem volt ott, a másikban meg már igen. Imádom ezt az állapotot! Nem értek az agykutatáshoz és spirituális magyarázatot sem keresek, mindenesetre ez a sikerélmény újabb tanúbizonysága annak, hogy néha jobb elengedni a dolgokat, s picit távolabbról, játékosabban közelíteni feléjük. Külön öröm – és újabb görcs elengedése -, hogy megoldásaiban abszolút illik a ’Nincsen’ világához is.

Egy másik hasonló, rálazulással kapcsolatos sikerélményem egy ’Mine’ jeligével futó dalhoz kapcsolódik. 8 éve írtam másnak, felmerült a Kapunyitóra, aztán a mostani EP-khez, aztán most is, extra dalnak... várjunk csak – tettem fel magamnak a kérdést – miért csak extra dalnak? Ez egy jó szám, zeneileg és tartalmilag is kifejezetten illik a narratívába, ráadásul, aki hallotta, mind nagyon szereti (ilyen jellegű egyetértést más dalommal kapcsolatban nem tapasztalok). Itt van évek óta a szemem előtt, és én tudomást sem veszek róla. Mit keresek még? Miért hajtom a semmit, miközben már megalkottam valamit, ami jó?

Na, ebben össze is foglaltam nagyvonalakban, hogy miről fog szólni a lemez! :)