Szerintem az eddigi legaktívabb komponálási időszakát foglalta magába ez a hónap. Végre végleges zenei és tartalmi keretet adtam a '80-as / Szülinap' jeligéjű dalnak, s ha ennek a szövege elkészül, gyakorlatilag 90%-ban meg van írva az album, ez után csak hangnemi összevarrások, szótag "műtések", és egyéb apróságok váratnak még magukra.

Két dalt, amire eléggé rágörcsöltem - és emiatt az erőltetettnél jobb szintet nem tudtam kihozni - elengedtem. Az egyik a 'Játszótér' munkacímű, és egykor a lemez címadójaként is felmerült dal volt, amiről egyrészt nem volt olyan ötletem, amit szívesen kidolgoztam volna, másrészt pedig ahogy szépen lassan beérett a lemez koncepciója, csak zavart okozott a képben.

A másik a 'Goodtimes', ami ugyan szerintem egy elég erős dal, de vagy 5 irányból boncoltam a "szép idők" fogalmát, és semmi értelmeshez nem vezetett. Már megszoktam, hogy ilyenkor érdemes eltávolodni a daltól, és esetleg pár év múlva elővenni.

Ez történik gyakorlatilag a 'Think Too Much' című 2010-ben félig-meddig megírt szerzeményemmel. Mikor a 'Trouble' jeligéjű dal szövegében elakadtam, egyszerűen az archívumban elkezdtem keresni korábbi szövegötleteket, amiket átemelhetek, így akadtam rá erre a dalra, aminek a szövegét még annak idején publikáltuk is az első generációs honlapomon. Kicsit játszottam az ötlettel, és egész jó dolgok kerekedtek ki belőle. Meglehetősen furcsa érzés egy 5 évvel ezelőtti állapothoz kapcsolódni, hozzáírni, variálni benne, de élvezem.

A másik elengedett dal helyére pedig újra képbe került a 'Mit' jeligéjű vicces dal. A lemez kontinuitása szempontjából először kicsit off-topiknak éreztem, és elbizonytalanodtam a felhasználását illetően, most viszont azt látom, hogy az album egyik dramaturgiai sarokpontja.

Ami picit nehézzé vált az utóbbi néhány napban, az a sok különböző szerep. Egyrészt komponálok, vagyis határtalanul fantáziálok, ötletelek, egész más tudatállapotban vagyok, klasszikusan szétfolyós, művész attitűddel, aminek ugyan megvan a maga terméke, de egy idő után belebambulok. Másrészt hangszerelek, vagyis a már megírt ötleteket racinalizálom a gitárra, megtanulom az énekeket (senki ne higgye, hogy csak úgy születni lehet az ű hang szép frazálására!), ami viszont már egy hideg fejjel végigvitt állapot. Harmadrészt folyamatosan ötletelek a csapatommal a művészi érték marketingre való fordításáról, vagyis, hogy hogyan jut el a közönséghez a zeném - s mivel szeretném, hogy alapvetően személyes és emberi legyen, nem szívesen vonom ki ebből magam. Negyedrészt pedig ott van a koncertező én; hál' istennek egyre lazább, de megint más más világ.

Noha ezeket felismerem, és elég jól kezelem ezeket a különböző állapotokat, egyszer már robbant a bomba a sok kis identitás egymásnak feszüléséből. Viszont abból születik ez az album!