Metropolita. Kapunyitó. Reláció.

A sorozat folytatódik, jó néhány dalt már megírtam a következő nagy fejezethez az elmúlt két évben. Tavaly művészi iránykijelölés céljából fel is vettünk három nótát, egy híres magyar sláger, illetve egy korábbi dalom feldolgozását, valamint egy olyan új szerzeményt is, ami már egyértelműen a negyedik nagy művészi egység első kész terméke.

Esetleg feltűnt, hogy kerülöm az album vagy lemez szót? Nos, jól látod.

Olyannyira megváltoztak a zenehallgatási szokások, hogy nem sok értelmét látom egy újabb hagyományos nagylemez elkészítésének. Egyszerre 10 számmal kijönni azt jelenti, hogy a néhány hetes hírverést követően egyszerre 10 szám válik elavulttá a média és az algoritmusok szemében, aztán jön a túl hosszú csönd, és örülök, ha még valaki emlékszik rám, mire újra kitalálom magam. A hagyományokhoz ragaszkodó, kézzelfogható lemezeken felnőtt énrészem persze berzenkedik, ugyanakkor a változó világot, jelenségeket kíváncsian figyelő oldalam vonzódik az új lehetőségek adta kísérletezéshez.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Gyakrabban megjelenő, kevesebb mennyiségű újdonság. Single és EP. Az előnye nem csupán az, hogy több alkalommal tudok adni, hanem az is, hogy éberen marad a kreativitásom. Egy single-re viszont mindig a nagyon figyelemfelkeltő nóta kerül, lásd a lemezek „húzódalait”. A hab a tortán. A kihívás abban rejlik, hogy kell hozzá a torta is, piskótával, az ízesítéssel, sütéssel. Ha folyamatosan a habot eszem, szétcseszem az ízlelőbimbóimat és a gyomromat, a vércukorszintem meg az egekbe szökik. Nem tudnék jólelkűen olyan „hab-dalokat” írni, mint az Égi gang, vagy a Trouble in My Mind, ha nem lennének mellettük olyan „deep cut” piskóták, mint a Mit képzelnek, az Újbuda-központ vagy a Mosolyunk mögött.

Azonban, ha valami nagyon igaz a korunkra, hogy minden lehetséges. Minden lehetséges, csak meg kell találni a módját. Hiszem, hogy minden dalnak útja van, és idővel célba is tud érni. Lesz, amelyik single-ként, lesz, ami egy EP-n, és lesz, ami majd végül a ... nagylemezen?

Azt gondolom, hogy igen, a végére össze fog állni egy lemez. Illetve pontosan a végére fog összeállni. Nem tudok független, rövid fejezetekben gondolkodni, szükségem van egy nagy átfogó koncepcióra, aminek a sok, színes leágazásai az egyes dalok. Némelyik erőtől duzzadó, némelyik érzékeny, van amelyik sosem hallott könnyedséggel rendelkezik, van amelyik elborultabb minden eddiginél.

Amit lényegében máshogy tervezek, az a megismerkedés sorrendje. Ezúttal nem a képet adom át, hanem a puzzle darabkákat egyesével, és közösen rakjuk össze! Playlist a nagyon ráérő embereknek.