A májusi felvételek után naivitás volt részemről azt gondolni, hogy ez majd nyáron folytatódni fog. Noha minden kis csent időben és még utazás közben is igyekeztem dolgozni a hangszereléseken, rögzítés- és koncertképes állapotba csak egy, a Mondatok című dal került, ez viszont még sovány anyag ahhoz, hogy stúdióba vonuljak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ötlet híján voltam, csak kellett egy kis dedikált idő arra, hogy a darabkákat össze tudjam rakni. Az említett dal mellett az előző lemez szerencsétlen sorsú ’Think Too Much’-ával kezdtem el foglalkozni, de hogy hű legyek magamhoz, a megújult zenei alapra végül megújult szöveg született, aminek megint csak semmi köze az eredeti ötlethez. Ahogy születtek a dalok, két zongorásnak szánt dalkezdeményt hamar elengedtünk, mert hangzásban kilógtak a sorból. Ezek közül azonban a ’Mine’ jeligéjű régóta dédelgetett kedvencem az archívumban, így addig kísérleteztem vele, míg kapott egy egészen különleges, Philip Glass-os hangszerelést. Ki már nem lóg az anyagból, de klasszikusan az a színfolt lesz, amire szükség van az egységességen belül. Ezen kívül két új dal is született, és egy a Hídról lemaradt számmal is tervezek foglalkozni extraként.

Most, hogy nagyjából tető alá kerül a következő dalcsomag is, a maradék ötleteimet már az album dinamikája szempontjából írom. Mik ezek a szempontok? Dúr hangnemű és moll hangnemű dalok megfelelő aránya. Magyar dalok, angol dalok, témaválasztások. Grandiózus megszólalások és nagy lélegzetek, stb.

És így szép lassan kerek egész lesz ez a történet is!