Nagy hajrával zártam a 3. lemez utolsó feladatait. Alig 5 munkanap alatt felvettünk 6 új dalt, majd egy-egy hiányzó hangszert még hozzáadtunk jónéhány korábbihoz, a környező napokban pedig befotóztuk a lemezborítót, és még arra is szántunk időt, hogy a ’Help Me Out of Here’ című dalhoz klipet is forgassunk, majd rekord idő alatt be is mutassuk. Bár ez a tempó igen hajtós volt, minden a vágyott időben elkészül úgy, hogy még szusszanni is tudunk e következő, nagy fejezet megnyitása előtt.

Jó érzés persze végre kiengedni ezt a nagy levegőt. Egyfelől elengedni a belső feszültséget, a határidőre való felkészülést, másrészt pedig útjára engedni a dalokat. Eddig formáltam őket, innentől kezdve viszont a saját lábukra állva élik tovább az életüket részünkről a színpadon, részetekről remélem, szívetekben, lelketekben.
Összesen 22 komplett, és még vagy fél tucat befejezetlen szerzemény került be a 3. album kondérjába. Ebből 16 jutott el a stúdióig, egyet idejekorán átengedtünk egy karácsonyi projekt számára, kettőt pedig először a párhuzamosan készülő Híd EP-re „száműztünk”, hogy aztán onnan is elengedjük. Jelenleg 13 dal keverése zajlik, ezeknek már biztos az útja az albumra. Elsőként a ’Nincsen szavam’ szövegével kezdtem el foglalkozni 2016 márciusában, pár héttel rá már a ’Help Me Out of Here’ dél-afrikai világával kísérleteztem. Legutoljára egy ’New Year’s Eve’ című szerzeményt írtam meg, és ezt is vettük fel utoljára. A korábbi lemezekhez képest nagy újdonság számomra, hogy számos dal esett át jelentős változtatáson az írási periódusban. Volt olyan, ami alatt a teljes zenei alapot cseréltem ki, és ennek az ellenkezője is megtörtént, ugyanarra a zenére teljesen más dallam került. A Help Me Out of Here esetében is majdnem 2 évig kerestem az igazán izgalmas refrént. Kínlódtam, agyaltam, aztán egyszer csak magától megérkezett. Érdekes metamorfózison esett át a fent említett ’New Year’s Eve’ is; egy mókás nevű thai törzs által inspirált, cinikus rock and rollnak indult, végül a szabad asszociáció teljesen más történethez és hangulathoz vezetett.

A sok munka ellenére, meglepő módon egyáltalán nem érzem magamon a projekt zárásához dukáló lemerültséget, sőt inkább azon kapom magam, hogy tele vagyok erővel, és alig várom, a folytatást. Rengeteg gondolat, ötlet maradt még fiókban, amikkel, e tapasztalattal a hátam mögött kifejezetten inspiráló lenne foglalkozni, legyen szó írásról, vagy felvételkészítésről.

Azt, hogy azért el is fáradtam, inkább érzelmi oldalról érem tetten. A felvételek vége fele haladva sok esetben ingadozott az önbizalmam és az új szerzeményekbe vetett hitem, teret kapott a szorongás, a kétség, illetve a vélt, vagy alig észrevehető hibák nagyítóval való kényszeres nézegetése. Ismerem magam, és tudom, hogy a valósághoz ezeknek az érzéseknek semmi köze. Ilyenkor kell eltávolodnom a projekttől, és kipihentebb állapotban visszatérni hozzá. Az elkészült keverésekről pedig jelenleg is konzultálunk, és szépen lassan egy igazán szerethető egységgé áll össze az, amire 3 éven át szántam a kreatív erőmet.