Dáviddal beosztottuk a stúdióidőpontokat szeptember végétől novemberig, így ha minden igaz, november végére kész az album. Ismerve a körülményeket, ha ebből semmi nem igaz, és csúszunk, akkor sem kell még semmivel sietnünk. A cél az, hogy idén nyersanyag szinten készüljön el a lemez, beleértve a borítót, az ahhoz tartozó arculatot, és a sajtókampány előkészítését. Januárban kiveszek egy hónap szabadságot, majd februárban megnyomjuk az indítógombot, és útjára indul a 2. lemezem. Őszintén kíváncsi leszek, hogy ez valóban így fog-e megvalósulni.
Mindenesetre szeptember végén csaptunk egy maratoni stúdiónapot Dáviddal, ahol az eddig felvett dalokat pofoztuk ki vokállal, illetve néhány soron következő dalhoz készítettünk elő ritmusmintákat. Ezen a lemezen a vokálokat leszámítva nem nagyon szeretnék eltérni az élő hangzástól, így a ritmusalapok legtöbbje is gitárral lesz felvéve. Szándékosan írtam, hogy nem nagyon - Markos Miki barátom ezúttal uduval tette igazán különlegessé az egyik készülő számot.

Komponálás szempontjából gyakorlatilag megint borítottam egyet a repertoáron. Szeptember elején magánéleti bevonódásból, saját használatra írtam egy '10 Years' című dalt, ami "sajnos" jó lett annyira, hogy kiválóan passzoljon az album flow-jába, s ezzel ki is ütötte a 'Think Too Much' címűt. Gondolkodtam, hogy megfér-e egymás mellett a kettő, de arra jutottam, hogy úgy túl sok lenne a középtempójú és az angol dal, és nincs is kedvem még egy dalt aprólékosan kidolgozni és jóra gyakorolni, úgyhogy a 'Think' most dobozban marad - egészen biztos vagyok benne, hogy fel fogom használni valamihez. A '10' viszont nagyon tetszik, egészen különleges hangulatú dal lett, és a legszebb az egészben, hogy nagyjából egy nap alatt el is készült - más dalokkal hónapokat vacakolok, ezzel meg pár óra leforgása alatt többé-kevésbé hallgatható eredményt értem el.
Ha már vacakolás, akkor Az Első Nóta (aka 'Jöttem', aka 'Szülinap', aka '80s') természetesen ismét új köntöst kapott, most már biztosan állítom, véglegeset. Végre Bulcsúnak adtam egy letisztult forgatókönyvet (és egy fél pszichológiai szakkönyvet háttérinfóként), amiből ő hozta is a formáját, és első olvasatra úrrá lett rajtam az a jól ismert "kurva jók vagyunk" borzongás. A szövegnek végre lett értelme, viszont az eredeti zene túl napfényes, hurráoptimista volt, nem igazán vezette be az azt követő dalciklust. Bár sajnáltam félretenni egy elég jó zenei ötletet, valójában inspirált voltam a hangulat keresésében, hiszen elég jó kihívásnak bizonyult, hogy a már meglévő 10 dal világához írjak egy olyat, ami összefoglalja azokat, kicsit mintha még parodizálni is kellett volna magamat. Sok dal írása közben nyúlok esettanulmányokhoz, hogy "mit csinálna ebben a helyzetben Paul McCartney?", ezúttal azt néztem, mit csinálna most a Petruska… Ennek ellenére nagyon különleges lett a végeredmény, s bár hangulatában tényleg kiválóan indítja majd az albumot, nem igazán hasonlít semmihez, amit korábban írtam, sőt annyira furcsa, hogy azt sem tudom, milyen hangnemben van.

A gyakorlás most főként az októberben rögzítendő 3 dalra összpontosul, és megint csak meggyőződöm arról, milyen jó döntés egy egész éven át, részletekben készíteni a lemezt. Nüanszok, apróságok, árnyalatok kidolgozására van időm és lehetőségem, amiktől íze, karaktere lesz a daloknak, és mivel nem kell sietnünk több lehetőségünk van a játékra és a spontaneitásra. Ennek, azt gondolom, érződnie kell majd a lemezen!