Megjelent a Metropolita, bemutattuk élőben, lassacskán elkezdek vele turnézni. Bulcsúval adtunk egymásnak pár hónap szünetet, de ahogy kifújtuk magunkat, szeretnénk nekiállni a második albumomnak.

Számomra egy tevékenység folytatása mindenképpen viszonyul valahogy az előző produktumhoz, jelen esetben a Metropolitához. Szinte ha csak ezt a viszonyt vizsgálom, már hallok valamiféle zenét a fejemben.

Mivel ugyanaz az ember csinálja, hasonló gondolatokkal, ezért bizonyos mértékben a folytatása lesz az első, öndefiniáló lemezemnek. Azonban számos dolog van, amit szívesen csinálnék máshogy, vagy azért, mert nem tetszett az első albumon, vagy azért, mert éppen másfajta metódusokkal szeretnék kísérletezni.

Az első ilyen az időbeosztás. A Metropolita 6 hónap alatt íródott, ezzel egy időben hangszereltem, demóztam a dalokat, majd kb. 2 hónap alatt vettük fel, kevertük meg, nyomtattuk ki, aztán a nyakunkba szakadt az album sajtóztatásának és turnéztatásának feladata, ami már megerőltető volt a végére. Ugyan a feszített tempó jót tett a daloknak, a folytatást nyugodtabb körülményekkel tervezem. Az anyagot úgy egy-másfél év alatt tervezem megírni, a felvételre és a megjelenésre pedig egy újabb kényelmes félévet szánok (Aztán a fene tudja, hogy ez a nagy kényelem a dalok hasznára válik-e. Ha nem, legfeljebb a harmadikkal majd rohanok - mindent ki kell próbálni!). Az anyag így 2016 tavaszán jönne ki, ami jó, mert az eddigi évek során is azt tapasztaltam, hogy 2 év alatt fárad el egy adott dalcsokor.

Tartalmilag az első lemez elvileg öndefiniáló, mégis inkább a környezettel való viszonyomról szól, semmint rólam - vagyis a megállókról írott történetek kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy elbújjak mögéjük, és ne kelljen magamról, vagy az érzéseimről nyilatkozni. Ezt annyira nem érzem mostanság egészségesnek, a második lemez sokkal inkább arról fog szólni, hogy mi az én történetem, és ki vagyok én (kivagyok én?...). Ötletből szerencsére nincs hiány, mert már akkor papírra volt vetve néhány, amikor még az első lemezemet terveztem 2013 elején, és nem tudtam, hogy a 4-es metrót alig egy év múlva átadják. No, nem mintha most annyira tudnék bármit is kezdeni az akkori skiccekkel, irányadásnak jók.

A zenét illetően pedig egyelőre tanácstalan vagyok, ezért kellően szabad is. Szeretnék erőteljesebb, szenvedélyesebb dalokat, ugyanakkor le is akarok lassulni. Szeretnék minél jobban elmerülni a népzenében, tervezek például kavalozni tanulni, hogy a népi ornamentikát átültessem gitárra, ezzel is erősítve az egyéni hangzásvilágot. Folyamatosan kísérletezem az erőteljes hangulatokkal, mégis azt érzem, az evidenciák bölcs használatánál nincs szebb zene. Szóval egyelőre még nem tudok semmi konkrétumot, de nem is akarok tudni. Szeretném kipihenni a Metropolita születését, utána pedig kihasználni azt, hogy sok, kísérletezéssel teli időm van a folytatásra.