Hihetetlen mennyire felszabadította a kreatív mutatóimat az, hogy nem zenélek aktívan. Ha a zenére, vagy a komponálásra úgy gondolok, mint az életem "soundtrack-jére", akkor talán érdemesebb arra kinyitnom a szemem, hogy mi is történik az életemben, és csak ezután elgondolkozni azon, hogy azt milyen zenei kifejezőeszközökkel illusztráljam. Dramaturgiáról, hangulatokról, ízekről beszélünk, és ebben a folyamatban nagyon is sokadik lépés csak a konkrét gitározás. A konkrét gitározás, mint a meglévő tudás gyűjteménye, kellően lekorlátozott abban, hogy ismeretlen területekre tévedjen a fantáziám, ezért is esik jól fejben megszülni (meghallani) egy új dalt, vagy inkább olyan hangszeren írni, amin nem tudok játszani (zongorán).

A hónap nagy része a 'Nyár' munkacímű darab készre faragásával telt. Bulcsúval "érzékszervi" dalt írtunk, ami kezdetnek nagyon erős, ám hamar rá kellett jönnünk, hogy a hosszú versszakok miatt hamar unalmassá válhat a dal, tehát jobban oda kell figyelnünk a nüanszokra, mint valaha. Ezt a kihívást mindketten nagyon élvezzük, kb. két jó szó választja el a dalt a kész állapottól, de ahhoz még, ahogy Bulcsú mondja, műtenünk kell a sorokat. Izgalmas a folyamat, de én olykor türelmetlen vagyok. Egy zártkörű fellépésen a minap el is játszottam a számot a maga félkész formájában, és a hallgatóim komoly reményeket fűztek a dalhoz! Legyen igazuk!

Született egy 'Tranzit' jeligéjű ötlet is, ha már annyira reptéren megfordultam a nyaralásom során. Tartalmilag abszolút a lemez végére kívánkozik, amivel ütné az 'Amikor'-t, ami ugyan szövegileg erősebb, de zeneileg még katyvasz.

Gyakran említem, hogy nálam előbb van meg a sztori, mint a zene, persze vannak ellenpéldák is. Pár hónappal ezelőtt két Beatles-dal összeragasztásával szórakoztam, az 'Eight Days A Week' akkordjaira énekeltem rá a 'We Can Work it Out' címűt. Elég tetszetős lett a végeredmény, amit természetesen addig variálgattam, míg végül minden bűntudat nélkül saját dalnak tudtam mondani. 'Goodtimes' munkacímen fut, és szerintem a lemez húzódalai közé fog tartozni.

A '80s' munkacíművel voltaképp befürödtem, és teljesen elölről kezdtem az egész folyamatot egy új dallal. Ha valóban ez lesz a végleges zene, akkor elég hatásos indulása lesz az albumnak, fingerpicking-vurstli-Beach Boys-feketefelhős vidámság bele az arcba!

A 'Roam' című Szőke Szandra-kollaborációm is elkészült. Ez volt az egyetlen dal, aminek nem szóltam bele a szövegébe, mégis gyönyörűen összefoglalja a lemez világát, és nagyon magaménak érzem. Szandrával 12 éve ismerjük egymást, olyan mintha a nővérem lenne, legalább annyira ismerjük egymás búját-baját, mint a pozitív oldalát, talán emiatt sem volt nehéz belehelyezkednie szövegíróként a fejembe.

Jelenleg úgy látom, hogy az accappella intro/outro ötlete elvetésre kerül, és a lemez közepi instrumentális dalra sincsen szükség. Fontosnak tartom, hogy az album önmagában legyen élmény, és ne csak dalok öncélú válogatása legyen, ennek viszont olyan feltételei, amivel szemben alázatosnak kell lennem.

Egyre jobban alakot ölt ez az album, és még borzasztóan időben vagyok vele.