Az előző blogban írtam, hogy "végre végleges zenei és tartalmi keretet adtam a '80-as / Szülinap' jeligéjű dalnak" - hát ebben a hónapban ugyanezzel a gondolattal tudok indítani! Ez az önéletrajzi "labdafeldobós" dal tulajdonképpen a magja az egész albumnak, az első szám, ami felveti azokat a kérdéseket, amiket a lemez többi részén megválaszolunk. A válaszok szépen megszülettek, magát a kérdést értelmesen feltenni ezek után már kissé nehéz. Bulcsú sem nagyon tudott semmi jót kihozni a forgatókönyvemből, de be kellett látnom, nem is adtam olyan alapanyagot, amivel könnyű dolga volt. Most úgy érzem, összeállt valami, de már egyre óvatosabb vagyok ezzel.

A hónap során a meglévő dalok legnagyobb részét debütáltattam itt-ott, különösképpen a 'Mit'-nél éreztem nagyon pozitív visszajelzéseket. Az átlag dalaimhoz képest hosszabb, és dinamikátlanabb, viszont a sztori eléggé figyelemre késztet, szerintem a szöveg Bulcsú eddigi legjobb alkotása. A 'Think'-nél az derült ki, hogy élőben töketlen, ami a szobámban dúdolgatva jól szól, úgyhogy akárhányszor játszottam ezt a dalt élőben, szinte mindig más volt a verzék dallama. Ez is egy érdekes módszer, figyelem, hogy a színpadi, adrenalintól mdosult tudatállapot mit hoz ki belőlem - végeredményben a dal egyszer lesz csak jól megírva és felvéve, viszont annál többször fogom játszani színpadon.

Most már leginkább a finomítások, szövegátírások kötik le a figyelmemet, no meg a hangszerelés és a produceri munka. Utóbbi alatt értem azt az átfogó gondolkodást, ami az album egységességét segíti elő; hogy az adott művészi terméknek legyen egy határozott világa, kerete. Kísérletezem hangzásokkal, a külöböző érzelmi tónusokkal, keresem a megfelelő partnereket a vizuális tartalmak előállításához, sok emberrel sokat beszélgetek, próbálom emberivé tenni a zenémet.