Megjelent a 'Nyár' single, "hátoldalán" a 'Morning Prayer'-rel és egy régebben rögzített dalommal. A koncerteken szeretik az emberek, bár nekem még kicsit fel kell oldódnom benne, hogy visszajusson hozzám a reakció. Nem úgy a 'Nem így' jeligéjű versenytárs, ami olyan egyszerű, hogy direkt nem próbáljuk Bencével, hagyjuk, hogy a színpadon magától fejlődjön ez az afféle bespeedezett Bródy János-érzetű power folk. A karácsonykor játszott 'Ajtó' viszont még nem került elő az idei koncerteken, egyrészt, mert Bulcsú javaslatára kicsit még átírogatom néhány helyen, másrészt pedig egyszerűen hangulatilag nem fér el a többi lassú dal mellett. A Metropolitás számokat meg annyira élvezem énekelni, hogy eszem ágában sincs idő előtt megszabadulni tőlük egy új dal rovására. Majd annak is eljön a megfelelő ideje!

Egy bő hónap után május közepén újra a stúdióban voltam, hogy egy angol nyelvű dalt, és a 'Moll-hangnemű-Metropolitás-dal-dúros-átiratát' rögzítsük. Végül az előző bejegyzésben említett, általam még sosem végzett felvételi eljárást nem próbáltam ki, azonban történt egy olyan dolog, ami még soha életemben: első nekifutásra sikerült az egyik szám felvétele! Aki stúdiózótt már, tudja, hogy nem csupán a stresszfaktor kavar be a színvonalnak, hanem egy csomó olyan tényező is, amitől szokatlan a helyzet - a fejhallgató, az ismeretlen szék, a terem döglött akusztikája, a fül gyorsabb fáradása, stb. Ezt a magamfajta, ilyen téren nem túl laza ember csak évek rutinjával tudja megtanulni kezelni, és azt kell mondjam, elég ígéretesek ilyen téren a kilátásaim. Az, hogy egy első take kerül lemezre, óriási sikernek tartom, és a pillanat, mikor Dávid jelezte a dal végén, hogy "ez úgy, ahogy van, jó volt" még sokáig afféle talizmánom lesz az ilyen kihívások során! Egyre játékosabb a rögzített hang, egyre jobban közelít ahhoz az energiához, amivel élőben meg tudok szólalni. És egyre lazább a munka - ugyanis a felvétel előtti éjjel még átírtuk mindkét rögzítendő dal szövegét, s ha ez hallatszik is, akkor is inkább csak frissességet kölcsönöz az előadásnak. Olyan jó, hogy jól érzem magam a rettegett stúdióban! :)

Ebben a hónapban inkább a komponálás volt az, amivel kapcsolatban kicsit frusztrált voltam. Az első hónapok sikerei magasra tették a mércét, jól akarom csinálni, és ez olykor nyomást jelent. Azonban jól emlékszem, a Metropolita írási fázisában is számos alkalommal megtörtént ez, ilyenkor egész egyszerűen elengedtem a dolgot, és megpróbáltam rosszul csinálni, azaz félelem és elvárások nélkül írni. Milyen érdekes az emberi elme, ahogy kevésbé veszem komolyan, azonnal átlendülök egy-egy krízisen. Így született meg a semmiből próbatermi "edzés" közben egy 'Trouble' munkacímű dal, amihez stílusosan egy inszomniás kínlódás közben, hajnali 4 körül írtam meg a szöveget, a hónap utolsó napján pedig a szétfrusztrált '80-as' jeligéjű dal talán végre kapott egy izzadtságszag mentes zenei alapot. Meglátjuk!